Hírlevélre jelentkezem:


Leiratkozás:

facebook

Akiknek benzin folyik az ereikben

0000-00-00

     

        Legyünk őszinték. A motorozás cseppet sem tűnik józan dolognak. Ha mondjuk egy UFO idekeveredne közénk, alighanem azt hinné, hogy a motorozás valamiféle büntetés lehet, mert nézzük csak!

 

A motoros:

-  hidegben fázik, - esőben ázik,

-  nyáron égeti a nap,  

 -  az úton a szél majd' letépi a motorról, a fenekét szétüli,

  - és  mindezek tetéjébe az utasnak semmi sem jó, de legalább is pisilnie kell. (Tisztelet a kivételnek! : ) )

De a képzeletbeli UFO, azt sem tudhatná, hogy mindezeket feledteti a motorozás semmihez sem hasonlítható élménye, és ezért - 

 

 

a Motoros  motorozni akar, amennyit csak lehet, mert már egészen fiatal  kora óta megbűvölte a motor minden -  szavakkal le nem írható  - szépsége, izgalma!  

Meggyőződésem, hogy a motoros egyszerűen csak motorosnak születik, és az is marad élete végéig. Genetikailag ez van kódolva a DNS-ébe. 

Eszembe jut Győző bácsi,  - a nemrég elhunyt, igazhithű református lelkész - aki egészen idős korában is, minden nap elment motorozni -  ahogy egész életén át tette.  

 

 

De jómagam is (lásd kép) valahogy nagyon korán kezdtem  -  úgy 3 évesen -  és azóta sem untam meg a kétkerekűek világát, 

 

 

-  és alighanem mindenki tudna közületek mesélni egy-egy  "nagy öregről", akiknek bizonyára benzin folyik az ereikben vér helyett.

 

Hát ilyenek vagyunk, kicsit "bolondok",  kicsit különcök, de fiatalosak és kalandvágyóak.

Ha a középkorba születtünk volna, alighanem lángszívű lovagok lennénk, szilaj paripáinkon.

Nem csoda hát, hogy  ha az úton szembe jövünk egymással, kijár egy-egy üdvözlő intés.

 

 

Üdvözlettel:  

Máthé Tamás -  és a Máthé Motor Csapata, Debrecenből